Nagyon régen volt már interjú, úgyhogy gondoltam itt az ideje. :) A téma most az ősök felkutatása, a családfakutás lesz. :) Meg is kérdeztem, egy illetékest, méghozzá a barátomat, aki már jó ideje foglalkozik a témával. :) Fogadjátok szeretettel! :)
1. Mióta foglalkozol családfakutatással?
Hogy mikor kezdtem
el tudatosan foglalkozni vele? Nehéz kérdés. Már egészen fiatalon érdekeltek a
családi történetek, mesék a déd- és ükszülőkről. Körülbelül 2006 nyarán kezdtem
igazán, már tudatosan is foglalkozni azzal, hogy a család ismert adatait
összegyűjtsem és rendezzem.
2. Hogy jött az ötlet, hogy ezzel foglalkozz? Mire jutottál
azóta?
A történelem
iránti lelkesedés miatt mindig is vágytam rá – főleg fiatalon – bárcsak lenne
egy ismert, híres ősöm, esetleg nemesi vonal a családomban. Ennek a kutatásával
indult el a történet. A nevek, melyek felmerültek nem éppen nemesi hangzásúak,
egy-kettő volt, aminek esélye lehetett volna. De aztán mára már áttértem arra,
hogy az egyes személyek egyéni élettörténetét írjam le, több életrajzot
készítsek. Élmény volt, amikor a régi képeken lévő személyekről én tudtam
megmondani az idősebb generációnak kit ábrázol, amikor kiderítettem egy-egy
családi legendának lehet-e alapja vagy egy nem is olyan távoli rokon - sem időben,
sem térben - megtalálása. Ez mind-mind további erőt és lelkesedést adott, hogy
továbbjussak azokon a holtpontokon, amikor semmit sem sikerült meglelnem.
Ha le kéne határolni a kutatást,
akkor a következőképpen lehetne: időben az 1650-es évektől napjainkig, térben a
volt Monarchián keresztül a tengerentúlig. Az érdekes, különleges, néhol
elgondolkoztató kutatás miatt csinálom már lassan 8 éve.
3. Mit tudnál tanácsolni annak, aki most akarja elkezdeni
az ősök felkutatását?
Jól gondolja meg, és csak akkor vágjon bele, ha van ideje. Fárasztó,
időigényes és rabul ejt, de egyben megismerni, és a többi családtagnak
elmesélni az őseik történetét felbecsülhetetlen.
De ha nekivág, az első
lépés, hogy az idősebb rokonokat kikérdezi. Rengeteg hasznos és értékes
információt lehet összeszedni. Érdemes a legapróbb történeteket is lejegyezni,
a későbbiekben akár kulcsfontosságú is lehet. A kapott adatokból, családokból
vagy papíron, de érdemesebb egy speciális szoftveren – én a GenoPro-t használom
– rendezni és elkészíteni az első, „nyers” családfát.
 |
| GenoPro |
A fellelhető iratok összegyűjtése,
digitalizálása és utána rendezése a már összeállított egyszerű családfához a
második lépés. Mikre gondolok? Anyakönyvek, halotti értesítők, telekpapírok,
személyes levelek, üdvözlőkártyák, újságkivágások és a fényképek. A fotók
különösen fontosak, hogy egy-egy személyt be lehessen azonosítani. Sokkal
személyesebb lesz a kutatás, ha tudod, hogy nézett ki. Megelevenedik a világ,
amiben élt, ő, a ruházata, a környezete. Igazi időutazás.
Ha mindez megvan, és még mindig érdekel a
dolog, jöhet a kutatás komolyabb része. Az internetes kutatással ajánlatos
kezdeni, hogy egy átfogó képet kapj, mit-hol találsz meg. Ezután
kikerülhetetlen a levéltárak vagy könyvtárak felkeresése, mivel nincs minden
fenn a neten – még. És azzal válik igazi kutatássá, annak is megvan a bája.
4. Ha interneten akarok
keresni, akkor ezt hol és hogyan tehetem meg?
A jelenleg legösszeszedettebb adatbázissal
rendelkező honlap a familysearch.org. Ez az amerikai mormonok által működtetett
honlap, a világ számos országa megtalálható, több millió – de lehet már
milliárd – névvel, évszámmal. Magyarországról a katolikus és református
születési anyakönyvek kb. 80%-a, az állami anyakönyvek (később lesz róla szó)
nagyobb része, valamint gyászjelentések
vannak fenn. Ez több mint 25 millió találat. A legrégebbi 1624-ből való. Az
egyházi házassági és halotti anyakönyvek még nincsenek, így a levéltár
kikerülhetetlen.
A Magyar Országos Levéltár honlapján lévő
adatbázisokat érdemes még megnézni. A két összeírás (1715 és 1720) egy-egy
településéről tud képet adni az ott lakókról név szerint. Különböző nemesi
levelek, jegyzőkönyvek, középkori iratok stb. lelhetők fel.
Ha a fővárosban élt rokon a Fővárosi Levéltár is sok adattal
szolgálhat. Én az 1900-as lakcímjegyzéket különösen hasznosnak találtam.
Az archivportal.hu a magyar levéltárak közös
oldala, itt érhető el egy közös adatbázis, ahol kereshetők térképi elemektől, a
hagyatéki leltárokon át büntetőügyekig minden. Meg kell tanulni használni a
keresőjét, de utána pillanatok alatt egyszerűen előugrik a kívánt anyag.
Sokszor még kép is van hozzá.
5. Ha levéltárba akarok
menni, akkor az hogy működik? Mit érdemes keresni?
Amit tudni kell elsősorban, hogy mit keresünk. Egy átlagos, kezdő
kutató az anyakönyveket szeretné bújni. Itt fontos megjegyezni két „szabályt”.
Az egyik az 1895-ös törvény, mely kimondta, hogy az anyakönyvezés az
egyházaktól átkerült az államhoz. Ez egységesítette a rendszert, mindenkit
bejegyeztek vallástól függetlenül. Az egyháziakkal ellentétben a kezdő kutató
számára olvashatóbb, jobban értelmezhetőbb, mivel magyarul van és nem latinul.
A másik, amit én csak „30-60-90-es” szabálynak hívok az állami
anyakönyvezéshez köthető. Mivel ez főleg a 20. századbeli adatokat tartalmaz
érvényes rá a személyiségvédelmi törvény. Idén a születési 1923-nál, házassági
1953-nál és halotti 1980-nál későbbi adat nem kutatható!
Általános információ a levéltárakról, hogy a legtöbb – amit én
felkerestem – ingyenesen használható, fizetni csak akkor kell, ha másolni,
fotózni akarsz. Kutatás előtt érdemes kikérni kb. egy héttel korábban az
anyagot. És nem utolsó sorban a levéltárosok nagyon segítőkészek, válaszolnak
az e-mailekre, ott a helyszínen is mindenben segítenek.
A legfőbb az országos levéltár, ahol az egyházi – 1895 előtti –
anyakönyvek kutathatók mikrofilmen. Itt ki kell tölteni egy lapot, ki vagy és
mit szeretnél kutatni. Majd kapsz egy Látogatói jegyet, amit a legközelebb fel
kell mutatni a bejáratnál. A kikért anyagokat megkapod és mikrofilmolvasókon – olyan,
mint a régi diavetítők, csak nagyobbak – indulhat is a munka.
A megyei levéltárak, amik az állami anyakönyveket őrzik kicsit
bonyolultabbak. Mivel itt nem másolatokat kapsz, hanem igazi könyveket, amit
lapozgathatsz. Így kutatási engedély kérése szükséges, aminek a procedúrája
hasonló az előbbihez, azzal a különbséggel, hogy itt kell pár napot várni. Egy
hét alatt kényelmesen megkapod az engedélyt.
Léteznek még városi – fővárosi – és egyházi levéltárak, ezeknél érdemes
felkeresni a honlapjukat, miként kutathatók. Nagyobb intézetek – Hadtörténeti
Múzeum, iparkamarák, Belügyminisztérium, egyetemek – is rendelkeznek
levéltárakkal.
Megjegyezendők még a könyvtárak is. A helytörténeti munkákban,
folyóiratokban sokszor megjelennek életrajzok, települések pl. iparosainak vagy
kereskedőinek névjegyzékei.
Ha bármi kérdésetek van: fhke.gulyas.adam(kukac)gmail.com
Hasznos linkek:
Remélem tetszett nektek az interjú, és hasznosnak találjátok. :)
Foglalkoztok ti is hasonlóval? Milyen hobbijaitok vannak? :)
