2012. június 10., vasárnap

Örömbe üröm...

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam (bár nem tudom, hogy olvassa-e egyáltalán valaki a blogomat :D), de szomorú esemény történt nemrégiben... Persze történhetett volna rosszabb is, mindenki azt mondja, hogy annak örüljünk, hogy nem lett senkinek semmi baja. De akkor is lesújtó volt, főleg számomra...
Hogy mi is történt? Egyik éjszaka békésen aludtam, mikor hajnal 3-kor valaki benyitott a szobám ajtaján... A testvérem azonnal felébredt és engem is felébresztett. Persze hirtelen azt se tudtam mi van, hol vagyok. De aztán magamhoz tértem, és kikiabáltam, hogy ki az, van ott valaki? És ekkor a leghátborzongatóbb hangot hallottam, olyan hangot, ami csak egy dologra utalhat. Betörtek. A betörő futása volt az a hang. Felkelni persze nem mertünk, de egy idő után muszáj volt. Ki kellett menni a szobából. Egy puffal felfegyverkezve, kiabálva rontottam ki... De ekkor már sehol nem volt senki (szerencsére).
Az első dolog, amit észrevettem, az volt, hogy eltűnt a laptopom! Azon volt szinte mindenem. Most már biztos volt, hogy valaki ellopta. Iszonyú dühös voltam. Felkeltettem a szüleimet, és hívtuk a rendőrséget.
A napomat persze tönkretette ez az egész, a rengeteg tervemet nem tudtam megvalósítani, és már aludni se tudtam. Sírtam, kiabáltam, de a tényen, hogy betörő járt az otthonunkban már semmi se tudott változtatni.
Persze, hála az égnek, hogy nem történt senkinek baja. De ezek után még mindig ott van az, hogy a laptopom már nincs többé, és a legrosszabb pedig, hogy egy idegen járt a házunkban, megzavart az alvásban, elvette a biztonságérzetünket...
Az életem eddig csodás volt, minden klappolt, a vizsgákkal végeztem, ezt a blogot is elkezdtem, tele voltam tervekkel a nyárra. És most pedig olyan, mintha minden a feje tetejére állt volna...
Hogy lehetnek ilyen emberek? Hogy nem érdekli őket, hogy amit tesznek az másoknak bajt és szomorúságot okoz? Hogy létezhetnek emberek lelkiismeret nélkül? Milyen ember az ilyen? Hogy veszi a bátorságot, hogy más otthonába betörjön???
Még mindig nem tudom felfogni, hogy ez megtörtént... Vegyes érzések keringenek bennem... Düh, fájdalom, hitetlenség. És tudom, hogy meg kéne bocsátani. De egyelőre nem megy. Egyszerűen nem.

Azt mondom nektek, hogy vigyázzatok nagyon! Mindent gondosan zárjatok be, mert van amikor csak egy nyitott ablakon múlik, hogy felboruljon az életetek...

Bocs, a negatív hangulatú cikkért, legközelebb valami vidámabbal jelentkezek! :)

Üdv,
J. A.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bátran írjatok, kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...