2012. június 2., szombat

Vizsgák közepette...



Gondolom sokan vannak, akik ilyen cipőben járnak mint én (és itt nem a 37-es fekete körömcipőmre gondolok, bár biztos másnak is van ilyen :D)...
Hanem arra az időszakra, ami jó esetben - vagy rossz esetben - bekövetkezik minden egyetemista életében. Igen, a szeretett, imádott, egekig magasztalt vizsgaidőszak! Amikor mást se kell csinálni, csak a hasunkat süttetni a napon, kényelmesen heverészve, hideg limonédát - vagy koktélt - szürcsölgetve... Hupsz, kicsit előreszaladtam. :D Ez már a nyár... Bár, ami azt illeti, tényleg volt, hogy napozás közben igyekeztem tanulni. Kisebb-nagyobb sikerrel. Mert ilyenkor sok minden elterelheti az ember figyelmét, pl. a kis bogarak, amik előszeretettel mászkálnak az emberen, nem törődve azzal, hogy az egy ember és esetleg nem szereti, ha mászkálnak rajta... Nem, miért is törődnének ezzel? Hiszen csak bogarak. :D Ha meg éppen úgy döntök, hogy jól van, nem érdekeltek, mászkáljatok csak, akkor is még ott van a szél, ami szeret helyettem lapozni, persze, hogy akkor, amikor nem kéne... Vagy a melengető napsugarak, melyek egy idő után már szinte égetnek, de mégse, mert barnább nem leszek. :D Hát igen, így figyeljen az ember a tanulnivalóra? És akkor a macskát még nem is említettem, aki pedig szeret a közelben lenni, vagy éppen felugrani mellém a nyugágyra. :D
Aztán ott van az az eset, amikor kint rossz idő van (mint például ma), így az ember bekényszerül a lakásba. Ilyenkor számos más dolog veheti el az ember figyelmét, és akinek nincs külön szobája, hát az megszívta... Jó zenék hallatszódnak mindenhonnan, a konyhában sürgés-forgás, a készülő ebéd illata is belebeg személyes szférámba... Hát kérem, így nem lehet figyelni! No persze, ezek csak kifogások, hogy miért is nem tanulok... Ha nagyon akarnék, biztos tudnék. :)

A minap nézegettem a régi verseimet és rábukkantam egyre, amit kb egy éve ilyenkor írtam. Akkor még "csak" az érettségire kellett készülni. Most már visszasírom azt az időszakot... Szóval akkor született ez a vers, amit most megosztok Veletek:


Érettségi előtt

Ha beledöglök, akkor is…
Muszáj,
Nincs megállj.
Kettészakad testem, lelkem,
De ezt a dolgot meg kell tennem…

Ha kiszakad az agyam,
Akkor is… menni kell tovább,
Nem lehet elvágni a gondolat fonalát.
Koncentrálni, gondolkozni,
Nem pihenni, csak magolni…

Most már kimerem mondani,
Nem vágyok habozni.

Elég! elég! elég már!
Legyen vége már!

Aki rendes, tanuljon,
Aki lusta, aludjon.
A félelem elszálljon,
Az ihlet megszálljon.
A tudás a fejembe,
Ötös a zsebembe.

De mikor lesz már vége?
Mikor megyünk el végre?
Szeretnék már ott lenni,
Az egészen túl lenni.
És aztán megpihenni,
A végtelenben elmerülni.
Mindent tenni és feledni,
Az egészet eltemetni…

Jó volna már sütkérezni,
Új fényekből táplálkozni.
Szállni völgybe, hágni bércre,
menni Keletre s Délre.
De szeretnék már ott lenni,
S csak pihenni, csak pihenni…




És ezennel kívánok sok kitartást minden kedves érettségizőnek, és vizsgázónak! Ne adjátok fel, lesz még ennél rosszabb. :P De félretéve a tréfát, tényleg tanuljatok - tanuljunk -, mert később meg lesz az eredménye! Egy jókora ötöst kívánok mindenkinek!
Jó étvágyat, pihenjetek kicsit! :)

Sziasztok,
Jingling Apricot

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Bátran írjatok, kíváncsi vagyok a véleményetekre! :)

LinkWithin

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...